Ember a szolgáltatás mögött

Az én történetem

Szakítóáramlatban

A szövegek felől érkezem

Amióta csak emlékszem magamra, olvasok, a szavak segítettek az eszmélésben, önmagam megértésében. Ha pedig bármiben megakadtam, világéletemben úgy próbáltam úrrá lenni a zavaron, hogy írni kezdtem. Leírtam az érzéseket, lehetőségeket, döntéseket. És miközben szavakat rendeltem hozzájuk, kezelni is jobban tudtam már őket. Természetes volt, hogy ez lesz a hivatásom is: tanítani akartam, együtt értelmezni, alkotni másokkal, megmutatni nekik a szavak világát. A kezdeti lelkesültség ugyan hamar megfakult, de még évekbe telt, mire rájöttem, hogy a hiba nem bennem, nem bennünk van. El kellett fogadnom, hogy az alkotás és a párbeszéd csak önkéntesen, szabadon lehetséges. És ki kellett lépnem a számomra adott keretek közül, fel kellett adnom azt a (sokak szerint illuzórikus) biztonságot, amit az ember egy nagyobb rendszer részeként érezhet, hogy újra rátaláljak a kreativitás forrásaira.

Szakítóáramlatban

Szakítóáramlatnak azt nevezik, amikor a hullámok által a part felé sodort víztömeg úgy tér vissza az óceánba, hogy a parttól a nyílt víz felé tartó, gyors sodrású áramlatot hoz létre. Ha elragad minket, nincs visszatérés: olyan erős, hogy nem tudunk vele szemben a partra úszni. Aki mégis megpróbálja, kudarcra ítéli önmagát: amikor  minden erejét felemésztette a reménytelen küzdelem, megfullad. Lélekjelenlét és erő kell ahhoz, hogy az ember ilyenkor türelmesen várjon. Az én tapasztalatom szerint a víz logikája az élet logikája is: ha nem szegülünk szembe vele, a szakítóáramlat kivisz majd a partra, ahol újra megtaláljuk elveszített örömünket, kreativitásunkat.

Digitális bevándorló

Korom szerint a digitális bevándorlók nemzedékéhez tartozom, a kifejezés mégsem fedi az én tapasztalataimat. Nem úgy történt ugyanis, hogy “bevándoroltam” egy új világba; inkább úgy éltem meg, hogy a szemem láttára emelkedik ki a tengerből ez az új világ, én pedig azonnal járni szeretnék rajta, akkor is, ha nemhogy utak nincsenek még, de száraz területek is alig. Egy digitális bennszülött valószínűleg nem értené, mi volt olyan hallatlanul izgalmas a 90-es évek közepén abban, hogy Lynx nevű első böngészőmmel, amely még csak szöveget jelenített meg, bolyongok egy olasz egyetem digitális könyvtárában, és Umberto Eco tanulmányát olvasom. Számomra viszont az internet mindmáig ugyanezt jelenti:  folyamatosan nyíló perspektívákat, újabb és újabb hozzáférhető információt, egyre táguló lehetőségeket.

Weboldalak készítése

A hőskortól kezdve érdekel a honlapkészítés és a webdesign. Eleinte csak olvastam róluk, később az összegyűjtött tudást a gyakorlatba is átültetve hobbiként magam is elkezdtem blogokat és honlapokat építgetni. Mivel nem a programozás felől érkezem, az igazi lehetőségek előttem is a CMS-rendszerek térhódításával nyíltak meg. Ezek segítségével vált lehetővé, hogy programozói megközelítés nélkül is egyedi, könnyen kezelhető, felhasználóbarát weboldalakat készíthessek, hozzásegítve megrendelőimet ahhoz, hogy markáns saját arculattal jelenjenek meg az online térben.